Egy homályos kutatás kezdete

Az alábbi feljegyzést még nyáron írtam, augusztus 17-én, Zadarba érkezésünk napján. Úgy tekintek rá, mint egy fontos folyamat első lépésére. Bár nem minden úgy alakult azóta, mint akkor elképzeltem, az itt vázolt kutatást most is folytatom. 

Ez az első feljegyzés a sorban, amelyet remélhetőleg még sok fog követni. Ezzel kezdek egy kutatást, amiről egyelőre csak homályos elképzeléseim vannak. Összefoglalom, amit tudok.

Terjedelem: minél több dolgot feljegyzek, amit látok, hallok, olvasok vagy eszembe jut. A feljegyzés lehet egy fotó, idézet egy könyvből vagy akár a Blikkből. Nem zárok ki semmilyen területet vagy témát, hiszen bárhol kincsre bukkanhatok. Ezek a gyűjtés szempontjai.

Kutatásom nem egy hipotézisre épül, nem egy előre kitűzött célra irányul, hanem egy vízió felé próbálok haladni. Rengeteg ötlet és gondolat fut át a fejemen, számtalan izgalmas dologgal találkozom a világban. Ezek egy része megtalálja a helyét valamelyik projektemben, pl. hallok egy érdekes sztorit, és azt később beleszövöm egy cikkbe vagy előadásba. A gondolatok legnagyobb része azonban elvész, és csak abban reménykedhetem, hogy megtapadnak a tudatalattimban, ahonnan szükség esetén előugranak. De hogy tényleg létezik-e tudatalatti, és hogy ott tényleg megőrződnek a fel nem használt gondolatok, azt nem vehetem biztosra.

Az a vízióm, hogy ezeket a gondolatokat összegyűjtöm és feldolgozom. Ezáltal ki fog alakulni valamilyen rendszer, valami szervezőerő, és a különálló gondolatforgácsokból néhány összefüggő alkotás születik. Lesz egy tartalomjegyzék vagy egy Readme-fájl, amely felsorolja az önálló alprojekteket.

Bízom abban, hogy a vízióm egyre tisztább és világosabb lesz, ahogy haladok felé. Ezek a vízió szempontjai.

Nem elég összegyűjteni a feljegyzéseket, hanem folyamatosan fel kell dolgozni őket. A feldolgozásnak négy módszerét ismerem:

• A megalapozott elmélet kutatási módszertan (Grounded theory)
• Gerald Weinberg terméskő gyűjtögetős módszere (Weinberg On writing: The fieldstone method)
• Az Újkorban elterjedt tudásösszegzési módszer, a közhelyezés (Commonplacing)
• Ira Progoff napló-terápiája (Journal therapy)

Ezek egyike sem felel meg maradéktalanul a kutatásomnak, bár mindegyik tartalmaz elemeket, amiket érdemes felhasználni. A folyamat előrehaladtával tisztázódik maga a kutatási módszer is.

Jelenleg annyit tudok róla, hogy a már meglévő jegyzeteket folyamatosan újraolvasom vagy legalábbis átfutom, rendezgetem, és a rendezgetést alapján is készítek újabb jegyzeteket. A módszertan azért fontos, hogy minden pillanatban tudjam, milyen lépések közül választhatok. Lehet, hogy a majdani termékek egyike egy kész módszertan lesz, amit más is követhet.

A feljegyzések zömét nyilvánossá teszem az interneten.