Tanulni legjobban a mestertől lehet – ezt hittem sokáig. Kerestem is bőszen a mestert, és nem találtam. Néha ráakadtam valakire, akit mások mesternek tartanak. A róla hallott történetek alapján többet vártam volna tőle. Élőben kiderült róla, hogy kedves ember, lehet tőle tanulni is, de nem annyit, mint szerettem volna. A legnagyobb csalódás, hogy nem nyűgözött le, ami egy mesternél azért minimum.
Beláttam: aki a filmvásznon három méter magas, szinte tökéletes lény, az a valóságban nálam alacsonyabb, és enyhe szájszaga van, ha túl közelről akarom befogadni az igét. Lazítottam a keresési feltételeken, már nem mestert kerestem, de legalább egy mesterkét vagy kismestert. Vagyis a lényeg nem változott: attól lehet legjobban tanulni, aki nálam jóval nagyobb tudású.
Ezek az emberek többnyire külföldiek, sőt nyugat-európaiak vagy amerikaiak, a próféták számunkra ott teremnek. Utazni kell tehát, hogy eljussunk hozzájuk, ki kell fizetni a tréningek borsos díját még akkor is, ha helybe jönnek. Akinek kevés a pénze, keressen kisebb tudású tanítót, akinek alacsonyabb a napidíja. Vagy marad a könyv, ami olcsóbb, hozzáférhetőbb, és lepárolva, konzerválva tartalmazza a tanításokat.
Álljunk meg ezen a ponton egy pillanatra. Miért is akarok tanulni, mi a célom vele? Egészen absztraktul azt mondhatom, azért, hogy a jelenlegi A pontból eljussak egy B pontba, ami valamilyen szempontból jobb, kívánatosabb. Lehet, hogy ott több pénzt keresek vagy többen szeretnek vagy boldogabb leszek vagy bármi más. És itt jön a következő kérdés: ki ismeri legjobban az A-ból B-be vezető utat?
Új bekezdést nyitok, hogy legyen idő elgondolkodni ezen. Két lehetőség van. Az egyik lehetőség, hogy lényegében mindenki ugyanazt az utat járja be. Mindannyian egy cipőben járunk, és ugyanoda igyekszünk. A-ból B-be egyetlen út vezet. Ekkor érdemes a nagy tudású, tapasztalt szakértők tanácsát követni, hiszen ők ismerik legjobban az utat.
Van azonban egy másik lehetőség is. Más a te helyzeted, mint az enyém, és mindkettőnk célja különbözik. A és B között számos út vezet, az egyik egyenes, a másik girbe-gurba, az egyik az erdőn át halad, a másik hegyen-völgyön át. Ebben az esetben a világon legjobban én ismerem az utat, annak összes zsákutcáival és buktatóival.
Szerintem különböznek az utak. Ez egyrészt izgalmas, másrészt magányos helyzet. Bölcs dolog meghallgatni más vándorok úti beszámolóját, főleg azokét, akikkel hasonló tájon barangolok. Némelyikkel talán együtt is haladok egy darabig. De azt a terhet cipelni kell, hogy hiába kérdezősködöm, másoktól csak részleges tanácsot kaphatok. Én vagyok az a tanító, akit kerestem, bármilyen elégedetlen vagyok is azzal, hogy milyen keveset tud ez a fickó.
A legtöbb, amit egy tanító tehet, hogy mond nekem egy jó mondatot vagy feltesz egy jó kérdést. Az tehát a dolgom, hogy jó kérdéseket tegyek fel magamnak, legalább olyan jót vagy jobbakat, mint bárki más. Kezdem hát mindjárt ezzel: hogyan tegyek fel jó kérdéseket magamnak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése