Meglátni a kincset a másik életében

Belép hozzám a kliens, és hozza a maga ezeregy történetét. Némelyik arról szól, hogyan próbált valamit elérni, és hogyan vallott kudarcot. Azért jön, hogy ezek közül a legfájóbbakat elmesélje nekem is, ahogy másoknak már sokszor elmesélte őket, de az nem nagyon hozott változást. Ám nem csak ilyen történetei vannak. Valószínűleg tele van az élete sikerekkel is, olyan történetekkel, amelyekben próbált elérni valamit, megdolgozott érte, és sikerült neki. Már az a tény is ezt mutatja, hogy eljön hozzám. Hiszen észreveszi, hogy nem stimmel valami, és tesz azért, hogy megváltoztassa ezt. Időt tud szakítani magára, elő tudja teremteni az óradíjamat :), és bízik abban, hogy lehet jobb az élete.

Ha egy buliban futunk össze ismeretlenül, és nem a rendelőben találkozunk, akkor többet hallok ezekből a sikersztorikból. Lehet, hogy beavat életének sötét oldalába is, de összességében kiegyensúlyozottabb képet fest nekem. A terapeutának tehát mintha az lenne a dolga, hogy végighallgassa a borzalmakat, a kliensé pedig az, hogy főleg azokat mesélje el.

Nos, kudarcok sorozatával tölteni az időt nem valami kellemes egyikünknek sem. Én inkább azt szeretném, hogy a terápia folyamata egy újabb sikersztori legyen a kliensnek is, nekem is. Elképzelem, hogy néhány alkalom utan kilép az ajtón, és úgy érzi, jó irányban haladnak a dolgok, és ezt legnagyobb részben magának köszönheti. Van még persze, amin változtatni akar, de ehhez már nem kellek én. Amikor visszagondolok rá, jóleső melegség fog el, hogy megismerkedtem egy újabb ragyogó emberrel, aki eddig is érdekesen és jól kormányozta az életét, most átmerészkedett viharosabb vizekre, és ott is helyt fog állni.

Ám ha összesen néhányszor találkozunk egy-egy ülésre, az kevés idő ahhoz, hogy részleteiben megismerjem az életét. Itt jön tehát a kérdésem: hogyan lehet fél óra alatt legalább meglátni a kincset egy addig ismeretlen ember életében? Tegyük fel, hogy hamar megtaláljuk a kliens életében ezt a kincset, vagyis azokat a történeteket, amelyekben kitűzött egy célt, kitartó munkával elérte vagy közelebb jutott hozzá, és ettől javult az élete. Ha megvannak ezek a sztorik, akkor a kliens fókusza megváltozik, meglátja azokat a képességeit, amelyek más helyzetben segítették. Nekem is könnyebb lesz dolgoznom vele, hiszen rendelkezésre állnak az alapok. Az egész terápia mindössze abból fog állni, hogy elmeséli, hogyan oldott meg egy nehézséget két-három esetben, aztán a homlokára csap, mondván: Hiszen ezt most is megtehetem!